Anyag ez, amit látok, konkrétan anyag.Csak már nem abban a környezetébe vesző, jelentéktelennek tűnő rög állapotában, amelyben kikerüljük, nehogy bepiszkolja szép új cipőnket. Művész kezek közül kikerült fogalmazvány – letisztult formába öntött, időtlenséget sejtető, fehérbe öltöztetett, virtuóz máztechnikával színezett kerámiaként ránk köszönő gondolatok, néhány szál fémhuzallal összefonva, egyesek nagyítóüveg alatt szunnyadóan.

galaktika1
Egy mű: Sárkány Kata keramikus művész MŰ-HELY-TITOK című kompozíciója.
Egy hely: a festői Verőce Gorka Házának legfölső terme (megtekinthető: 2011. január 3-ig).
Egy titok: a művész műhelytitka, amely által a mű, a hely és a titok meghökkentően egybeforrva, élmények végeláthatatlan sorát kínálja a szemlélőnek. Ahol pedig a végtelen, ott az SF-rajongó és -író.

Üdv.

A mű központjában álló, kifinomult alkotóelemekből fölépült emberlényeg visszafogott eleganciával, méltósággal uralja az összképet. A makulátlanságot idéző matt fehér látvány már- már nem is e világi. Az ablakon át a műalkotással összefonódó festői táj nagyon is a földhöz kötöttségre emlékeztet. Kérdések, gondolatok, válaszok végtelen tárháza a szemlélőnek, főként ha SF-rajongó és -író, bár nem tudományos-fantasztikus indíttatásból készült. Titoklánc, amely körbelengi, gúzsba köti a szemlélőt. Ez a hatás számos SF-műből ismerős, most viszont adott.
galaktika2
Ellenállhatatlan erővel veszi rá az elmét az újabb felfedező útra. Ez hasítja a kanyarokat is, holott tudja, két pont között a legrövidebb út az egyenes – szabad választása van. Lelkesen táplálja a kanyarokban talált láthatatlan, lehetetlen, ismeretlen sajátos műfaját. Leírja, formába önti, vászonra keni. Egyes művek különleges műhelyben, titokkal készülnek. Személyre szabott kapcsolat¬ba lépnek szemlélőjükkel, akár ez a decens ember¬lényeg. Engem kérdez. Te mit látsz bennem? (Egy kanyart.) Mit látsz a nagyító alatt? (Emberi érzéseket, habitust, tapasztalatokat tükröző arcokat.) Túl az utolsó nagyítón, mit tudsz? (Azt, hogy érdemes volt levágnom a kanyarokat. Hogy te vagy a szebb, én viszont az értékesebb: értem vér folyt a kereszten. Bűntől eltorzult vonásaim hamarosan visszakapják eredeti formájukat, és meg fogom tudni, milyen az élet romolhatatlan testben, halál nélkül, hogy milyen az ember és a világ bűn nélkül, igazából, nem az elképzeléseim szerint. Te pedig el fogsz múlni. Csak a szeretet marad meg belőled, amellyel a te alkotód formált téged. Újabb kérdés?)

Üdv.
Pap Viola
(Galaktika XXXII Évf.)