Sárkány Kata kerámia installációja

Sárkány Kata alkotását már többször is bemutatták. Először 1999-ben Brüsszelben (Contact Point Hungary) 2000-ben Münchenben (Galerié Riedel), majd legutóbb 2006 augusztusában egy szokatlan helyszínen, a Pannonhalmi Apátsági Pincészetben láthatta a közönség. Az életnagyságú kerámiafigurák színpadszerű elrendezése árulkodó, a művész ugyanis építészeti tanulmányokat is folytatott, mielőtt Németországban keramikusként végzett volna. Sárkánya 15. században élt francia festőhöz, Jean Fouquet-hoz hasonlóan vezényli le a különös misztériumjátékot, melynek színpadára látszólag két ellentétes jellemet, egy a nemzetét megmenteni igyekvő szent hőst és egy vagány, szókimondó költőt állít. Jeanne d’Arc és Francois Villon azonban csak szellemi szinten találkozhattak, 1431-ben ugyanis egymást váltották a földi porondon.
magyarip1
„Mikor Jean Gerson gyermek volt, atyja egy nap háttal a falnak támaszkodott, kiterjesztette karjait, és így szólt: »Látod, gyermekem, így feszítették meg a te teremtő és üdvözítő Istenedet.”
Sárkány Katát is a párizsi egyetem késő középkori teológusprofesszorához hasonló vizuális élmény érte gyermekkorában: „abba a közeli templomba jártam, ahol a falon a többi ferences rendi szent között áll jeanne d’Arc freskója is, amely az orléans-i szüzet páncélba öltözötten, büszke tekintettel ábrázolja. Akkor még nem tudtam, hogy Magyarországon ebben a templomban született első ízben Jeanne d’Arc-ábrázolási A lényeg azonban, hogy e freskó következtében Jeanne d’Arc szellemiségével nőttem fel.” Villonról így vall: „kamaszkorom nagy szerelme … Szememben ő az elemi szenvedély, az elemi Isten utáni vágyódás megtestesítője”, Sárkány szerencsére nem esett a szokásos hibák egyikébe sem. Nem nosztalgikus érzések irányították, s nem csupán egy üres történelmi visszatekintésre vállalkozott. Viszont élt azzal a létező legteljesebb szabadsággal, amit a katolikus egyház a II. vatikáni zsinat óta biztosít a művészeknek.
magyarip2

A mű egy, az iparművészettel ritkán társított műfajhoz tartozik, amit nevezhetünk installációnak, de environmentnek is. A pannonhalmi pince sötétjéből kivilágló kerámiafigurák együttesének kevés méltó előzménye van. Sárkány is jól használta ki a különleges helyszín adta lehetőségeket, s a késő középkor misztikába mártott kíváncsiságát, rajongását megidézve emelte ki a „jelenet” látomásos jellegét. A mű dramaturgiai hangsúlya azon a láthatatlan tengelyen feszül, melyet az álomban fogant misztériumjáték két egymással szemben elhelyezkedő főszereplője jelöl ki. Szent Johanna korongozott elemekből felépített figurájának fordított könnycsepp formájú feje – elhagyva a korábbi kiállításokon látható sisakot – lebeg a teste felett. A szent dies natalisa közben az égi szférához tartozó fej és az átszellemített test szétválik. Archaikus mosolya és az ókori egyiptomiakra emlékeztető fekete, hal (utalás Krisztus követésére) formájú motívummal kiemelt hatalmas szemek jelzik a lélek útját az Örökkévalóhoz.
magyarip3
Az égivel átellenben a földi születést példázza a csecsemő Villon kerekded részekből megformált hernyószerű, földön csúszó-mászó alakja. Fenekére pecsételve, mintegy egész életre szóló, sors-meghatározó billogként olvasható a neve. Fejével a keresztbe ütközik vagy harap (?), mintegy érzékeltetve, hogy az ember földi léte a születése pillanatától a bűn és a megváltás jegyében zajlik. Míg a heroina bábszerű megjelenítése az Isten akaratát elfogadó, annak engedelmeskedő életút példája, addig a már gyermekként sem ártatlan Villon, a föld közelében fogantaké, az állandó bűnbocsánatban reménykedőké.
magyarip4
A kettejük meghatározta tengely melletti groteszk figurák a földi életút nehézségeinek allegóriájaként jelennek meg. Az egyik oldal a kéjvágyé. Fagylalttölcsérben a feminin, töltényekkel körbevett fallikus formaként pedig a maszkulin kísértések. A másik oldal az ítélkezőké. Egyrészt betűk mögé bújó, semmit sem látó farizeusok képét öltik magukra, másrészt pedig szürreális biomorf alakzatként jelennek meg, éles fogakkal ellátott, állandóan gyilkolásra kész, lelkiismeretlen, ordító szájú ragadozóként.
Külön egységben, Jeanne d’Arc mögött jelenik meg az álmok szentélye, tovább fokozva a vizionárius installáció irracionális jellegét. Ezek a láb- és kézfejek nélküli hintázó gyermekfigurák életünk legmegfoghatatlanabb pillanatait, álmaink és álmodozásaink sajátságos, az égi és a földi világ, a szellemi és anyagi lét határán lebegő állapotát mutatja be. Mindamellett ők is agyagból, azaz a szilikátokból, bolygónk legfőbb anyagából vannak, lelket tőlünk és az alkotótól kapnak/kaptak. Szemeik kékje a mű egyetlen színes momentuma. Sárkány Kata szerint „ezek a tekintetek képesek újraalkotni a szeretet és remény erőterét, hogy folytassuk utunkat, amely akárhány próbán át egy megtisztult hittel teli új világba vezet. Ott pedig egyszer majd mindnyájan testvérek lehetünk.

GYERGYÁDESZ LÁSZLÓ
művészettörténész
Magyar Iparművészet